Nemrég a szüleimnél jártam, ahol megtaláltam az első számítógépemet.
Ez a gépet még 1998-ban kaptam, sajnos már akkor sem számított túl modernnek, de tanulni tökéletes volt. Egy 14 colos monitor társaságában került hozzám.
Sajnos a hosszú szekrényben töltött évek alatt erősen megviselt a külseje, megsárgult a burkolata, így inkább nem is bocsátanám közszemlére. A fenti kép viszont egy pont ugyanolyan modellt ábrázol.
Az enyémben a bővítésnek köszönhetően 20 MB memória volt 🙂
Látható, hogy egy darab floppy meghajtót és egy darab optikai meghajtót lehetett beleépíteni. Bal oldalon lent egy zár is van rajta, ami ha a nyitott lakat felé mutatott, akkor ki lehetett nyitni a burkolatát, ha viszont a zárt lakat felé fordítottuk, ezt meg lehetett akadályozni. A floppy és a CD meghajtó között a kis fekete csík, a HDD visszajelzője, azaz ha írási vagy olvasási művelet történt, akkor ez narancssárgán villogott. Jobb oldalon lent a türkiz kör alakú kapcsoló a ki-be kapcsoló gomb.
A hátulja pedig így néz ki:
Bal oldalon a tápegység ventilátorának a rácsa, mellette a két fekete csatlakozó közül az alsó a elektromos bemenet, a felső egy átmenő csatlakozó, amin keresztül pl a monitor megtáplálható.
Az alsó sávban a perifériák csatlakozói, balról jobbra:
- párhuzamos port (LPT1)
- második soros port (COM2)
- első soros port (COM1)
- monitor csatlakozó
- az utolsó csatlakozó egy ismeretlen port, talán harmadik soros port, de ezt nem sikerült kideríteni
A billentyűzet csatlakozója szemből nézve bal oldalon van.
Nézzünk bele, mi van belül:
A képen felül bal oldalon a bővítőkártyák helye van. Három darab ISA kártyát lehetett installálni.
Mellette jobb oldalon a tápegység, ami 200 W teljesítményű volt. Ez a kapacitás bőven elég volt a gépnek, még akkor is, ha minden lehetséges módon bővítettük. Manapság sok videokártya önmagában nagyobb teljesítményű.
A középen látható tálcára kellett a floppy meghajtót csavarozni, mellette a nagyobb tálcára pedig az optikai meghajtót vagy a 5.25″ floppy meghajtót. A középen végigfutó fémpálca egyszerre funkcionált merevítésként, valamint a bővítőkártyákat fogadó panelt is tartotta.
A középen látható CHIPS F82C451 feliratú chip a megjelenítésért felel. VGA (640×480 képpont) felbontású képet tudott előállítani. 256 kByte memóriával (!) rendelkezett, így komolyabb játékok futtatására nem is volt alkalmas. A fölötte látható MUSIC TR9C1710 chipnek a nevével ellentétben nem a zenéhez van köze. Ez az úgynevezett DAC, tehát ő végzi a digitálisan kiszámolt adatok analógra történő átalakítását, ami azután továbbítható a monitornak. Az ezüst színű Kyocera feliratú kis blokkok az oszcillátorok, ezek szükségesek ahhoz, hogy a különböző chipek a megfelelő sebességgel működjenek.
Bal szélen látható a korábban már említett billentyűzet csatlakozó, ami 5 pines úgynevezett Touchel vagy DIN csatlakozó.
Lentebb a két fekete függőleges “sáv” a memóriamodulok helye. Egy-egy darab EDO RAM-ot bepattintatni, egyenként maximum 32 MB-os modulok lehettek.
Tőle jobbra a barna négyzet, a matematikai koprocesszor (FPU, azaz Floating Point Unit, magyarul lebegőpontos egység) helye. Ezen alkatrész felelős a lebegőpontos számítások gyors elvégezéséért – a fő processzorral összedolgozva meggyorsítják az utasítások elvégzését. Természetesen ha nincs az alaplapban ez a chip, ugyanúgy lefut minden program, de lassabban. A 486-os processzorok voltak az első olyan modellek, ahol már a processzoron belül egy tokon belül volt ezen egység és azóta is így van.
Alatta egy másik érdekesség, a BIOS EVEN és BIOS ODD feliratú chipek, a BIOS chipek. Az EVEN feliratú a páros, az ODD pedig a páratlan helyi értékű biteket tárolja. Mivel fizikailag két chip van az alaplapon, egy hozzáféréssel páros és páratlan bájt olvasható mindkét EPROM-ból. Ez 16 bites hozzáférést tesz lehetővé 8 bites (EP) ROM-okkal. Ha a BIOS-t egyetlen EPROM-ba (socketbe) kell helyeznie, akkor a bájtokat a megfelelő sorrendben kell újra összeállítani. Ezekben van eltárolva a számítógép néhány alapvető beállítása, mint pl. idő, meghajtók adatai, portok beállítása, stb. További fontos szerepeket lát el, úgy mint:
- a rendszer ellenőrzése (POST – Power-On Self Test).
- Az operációs rendszer merevlemezről, floppyról, SCSI egységről, USB-ről, hálózati kártyáról vagy egyéb tárolóról való elindítása.
- egyfajta híd biztosítása az operációs rendszer és az alaplap eszközei között
Figyeljük meg a kép alsó háromnegyed részénél látható két nagyobb chipet, amelyeken büszkén díszeleg a 20 MHz felirat, ami jelen esetben a processzor sebességét jelzi. Igen, a nevezett két alkatrész a processzor. Ezekben az időkben még nem is volt szükség méretes hűtőbordákra, hogy elvezessék a hőt – elég volt kerámiából legyártani a chip tokozását, ami kellő hőelvezetést biztosított.
A kép felső részén látható két CHIPS feliratú chip végzi a meghajtók és egyéb, a számítógéphez csatlakoztatható eszközök (pl billentyűzet, nyomtató) kezelését. A két chip között látható az úgynevezett CMOS elem (vagy BIOS elem), ami arra szolgál, hogy a fentebb már említett BIOS chip megőrizze a beállításokat akkor is, ha a számítógépet ha áramtalanítjuk. Ha kivesszük a foglalatból újra el kell végezni ezeket a beállításokat, mivel minden alapbeállításra fog visszaállni.
A kép közepén láthatunk két soktüskés csatlakozót, a bal oldali a merevlemezek és/vagy CD meghajtó csatlakoztatására szolgál, a jobb oldali a floppié. Figyelni kellett rá, hogy az 1. számú láb felől legyen a szalagkábel pirosra festett ere. Ha fordítva dugtuk rá, hajlamos volt nem felismerni a meghajtót. A mellette lévő fehér színű aljzat a tápcsatlakozó, ezen keresztül kapja az áramot a tápegységtől.
A merevlemezeké 40 eres volt, a floppiké 34
Mire volt elég ez a számítógép? Akkoriban mindenre. Amikor megjelent, még a Windows 3.11 és a Windows 95 volt az elterjedt rendszerek. Elmondható, hogy a 3.11-es verzióhoz bőven elég volt, a 95-öt is még megfelelő sebességgel tudta futtatni.